Példák a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzésére

Ezek néhány módja annak, hogy segítsünk a biológiai sokféleség megőrzésében, beleértve a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzését. Ezek nagyon szükségesek a túlélésünkhöz ebben a században. Valójában az ökoszisztémánkban előforduló kritikus fajok közül sok veszélyeztetett, ezért meg kell őrizni a biológiai sokféleséget.

Biodiverzitás egy olyan kifejezés, amely a Föld bolygó életének változatosságát és változatosságát írja le. A biodiverzitás kifejezés általában a genetikai, faji és ökoszisztéma-variáció meghatározásának folyamatára utal. A biológiai sokféleség kritikus fontosságú az ökoszisztéma egészsége szempontjából. A biodiverzitás változásait a következő tényezők okozzák:

• Környezetszennyezés
• Invazív fajok
• Túlkizsákmányolás
• Az éghajlati viszonyok változása

Mindannyiunknak azon kell dolgoznunk, hogy megőrizzük a biológiai sokféleséget, mivel ez a kritikus ökológiai diverzitás megőrzéséhez vezet, ami szükséges az élelmiszerlánc folyamatosságához. A biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzése két módja annak, hogy megőrizzék számos élő fajt szerte a világon.

A védett területek, valamint a kapcsolódó kutatóintézetek vagy tudományos intézmények, amelyek arborétákat, botanikus vagy állatkerteket, szövetkultúrát és génbankokat hoznak létre és kezelnek, mind része a természetvédelmi erőfeszítéseknek, akár ex-situ, akár in-situ. a biológiai sokféleség situ megőrzése.

A biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzése során az in-situ megőrzés megvédi a veszélyeztetett fajokat ragadozóikkal szemben. Az ex-situ Conservation védelmet nyújt minden káros tényező ellen. A biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzése egyedülálló és fontos a maga módján. Az ex-situ megőrzés alapvetően különbözik az in situ megőrzéstől; mindazonáltal mindkettő kritikus kiegészítő technikák a biológiai sokféleség megőrzésében.

Mi a biológiai sokféleség in situ megőrzése?

Ez az összes élő faj természetes élőhelyén és környezetében való megőrzésének módszereire vonatkozik, különösen a vadon élő és veszélyeztetett faj. Vadrezervátumok, nemzeti parkok, szentélyek, természeti rezervátumok, bioszféra-rezervátumok, szent barázdák és így tovább a biológiai sokféleség in situ megőrzésének példái. A biológiai sokféleség megőrzésének legmegfelelőbb módja az in situ megőrzés, vagy a fajok megőrzése természetes környezetükben.

A biológiai sokféleség megőrzésének előfeltétele azon helyek megőrzése, ahol a fajok természetes populációi fennmaradnak. Az in situ megőrzés az ökoszisztémák és a természetes élőhelyek megőrzését, valamint a fajok életképes populációinak fenntartását és helyreállítását jelenti természetes környezetükben, illetve háziasított vagy termesztett fajok esetében olyan környezetben, ahol jellegzetes tulajdonságaik kialakultak. .

Mi a biológiai sokféleség ex-situ megőrzése?

Az ex-situ megőrzés a biológiai sokféleség megőrzését jelenti a természetes ökoszisztémákon kívül minden szinten olyan stratégiák révén, mint az állatkertek, a fogságban való tenyésztés, az akváriumok, a botanikus kertek és a génbankok. Kritikus fontosságú a problémák közvetítésében, a figyelem felkeltésében, valamint a védelmi intézkedések és a veszélyeztetett fajok fogságban történő tenyésztésének széles körű társadalmi és politikai támogatásának biztosításában az újratelepítés céljából.

Az ex-situ megőrzés hátrányai közé tartozik a lények mesterséges élőhelyeken való megőrzése, a genetikai sokféleség elvesztése, a beltenyésztési depresszió, a fogsághoz való alkalmazkodás és a káros allélok felhalmozódása. Ezt bizonyos tényezők korlátozzák, beleértve a személyzetet, a költségeket és az elektromos áramforrásoktól való függést. Ez az összes élő faj megőrzésének módjaira vonatkozik olyan művészi élőhelyeken, amelyek tükrözik a természetes életkörnyezetüket. Akváriumok, botanikus kertek, mélyhűtés, DNS-bankok és állatkertek a biológiai sokféleség ex-situ védelmének példái.

Az ex-situ megőrzés a biológiai sokféleség összetevőinek természetes környezetükön kívüli megőrzését jelenti. Az ex-situ megőrzés magában foglalja a veszélyeztetett növények és állatok fenntartását és tenyésztését részben vagy teljesen ellenőrzött körülmények között meghatározott területeken, beleértve az állatkerteket, kerteket, faiskolákat stb.

Különbség az ex-situ és in situ Conservation a biodiverzitás

A fő különbség (és így a kiegészítők) a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzése között az, hogy az ex-situ megőrzés magában foglalja a genetikai anyagok azon „normális” környezeten kívüli megőrzését, amelyben a faj fejlődött, a genetikai integritás megőrzése érdekében. Az in situ megőrzés (az életképes populációk fenntartása természetes környezetükben) egy dinamikus rendszer, amely lehetővé teszi a fajok biológiai újjáéledését. Az egyéb különbségek közé tartozik.

1. Az in situ megőrzés a biológiai sokféleség megőrzését jelenti természetes környezetben, míg az ex situ megőrzés a biológiai sokféleség megőrzését a természetes környezeten kívül.
2. A helyszíni megőrzést in situ megőrzésnek, a kihelyezett megőrzést pedig ex-situ megőrzésnek nevezik.
3. Az in-situ természetvédelem az élőlények természetes környezetével, míg az ex-situ védelem az ember által alkotott élőhelyekkel foglalkozik.
4. Az in situ megőrzés megfelelő a vadonban bőségesen előforduló állatok számára, míg az ex-situ védelem olyan lények esetében, amelyek nem fordulnak elő bőségesen a vadonban.
5. Az in situ megőrzés nem megfelelő, ha egy faj populációja bármely tényező miatt gyorsan csökken, míg az ex situ megőrzés a legjobb alternatíva, ha egy faj populációja bármilyen körülmény miatt gyorsan csökken.
6. Az in situ természetvédelem felhasználható a vadon élő állatok és szarvasmarhák megmentésére, míg az ex-situ megőrzés a növények és vadon élő rokonai megmentésére használható.
7. Az in situ természetvédelem segít fenntartani a természetesen folyamatban lévő evolúciós és alkalmazkodási folyamatokat minden faj természetes élőhelyén, míg az ex-situ védelem elválasztja az állatokat a természetes élőhelyükön zajló evolúciós és alkalmazkodási folyamataiktól.
8. Az in situ megőrzés megpróbálja lehetővé tenni a biológiai sokféleség fennmaradását az ökoszisztémán belül, míg az ex-situ megőrzés a genetikai változatosság (Genetic Conservation) megőrzését jelenti az eredeti helyétől távol.
9. Az in situ természetvédelem megfelelő kezelési gyakorlatokkal védett területhálózatot hoz létre, folyosókat a töredékek összekapcsolására a leromlott élőhelyek belső és külső helyreállításához, míg az ex-situ természetvédelem botanikus és állatkerteket, természetvédelmi állományokat hoz létre; csíraplazma, pollen, mag, palánta, szövetkultúra, gén és DNS bankjai.
10. Az in-situ megőrzés magában foglalja a biotikus nyomás csökkentését és a helyreállítást, míg az ex-situ védelem azonosítja és rehabilitálja a veszélyeztetett fajokat, míg az ex-situ védelem azonosítja és rehabilitálja a veszélyeztetett fajokat; kezdeményezett bővítési, újrabevezetési vagy bevezetési projektek.
11. Az in situ megőrzés elősegíti a fajok szaporodását az evolúció és az alkalmazkodás folyamatán keresztül, míg az ex-situ megőrzés javítja a veszélyeztetett fajok szaporodási sikerének esélyeit.
12. A széles élőhelyterület miatt az in-situ védelem nagyobb mobilitást biztosít az állatfajoknak, az ex-situ megőrzés viszont a kis élőhelytér miatt kisebb mobilitást biztosít a szervezet számára.
13. Az in situ védelem a célfajok kijelölését, kezelését és nyomon követését foglalja magában, míg az ex-situ védelem a célfajok mintavételét, tárolását és átvitelét természetes élőhelyeikről ember alkotta élőhelyekre.
14. Az in-situ természetvédelmi védett helyek a szentélyek és a nemzeti parkok, míg az ex-situ megőrzésnél mesterséges körülményeket hoznak létre, hogy ökoszisztémájukat szinte természetesnek tegyék.
15. A nemzeti parkok, bioszféra-rezervátumok, parkok és szentélyek az in situ megőrzés példái, míg az állatkertek, akváriumok, magbankok és botanikus kertek az ex-situ megőrzés példái.

Van néhány példa a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzésére, és ezek a példák a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzésére a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzésének módszereiként ismertek.

Példák helyszíni természetmegőrzésre

Néhány példa az in situ megőrzésre:

1. Bioszféra-rezervátum

A bioszféra-rezervátumok hatalmas, gyakran 5000 km2-t meghaladó szárazföldet foglalnak magukban. Hosszú ideig a fajok védelmére alkalmazták.

2. Nemzeti parkok

A nemzeti park egy védett terület, ahol védik a vadon élő állatokat és a környezetet. A nemzeti park védett hely, ahol a tájat, a természeti és történelmi dolgokat őrzik. Ez általában egy szerény rezervátum, nagyjából 100-500 négyzetkilométer. A bioszféra-rezervátumokon belül egy vagy több nemzeti park is létezhet.

3. Vadrezervátumok

A vadrezervátum kizárólag állatvédelemre szánt védett terület.

4. Gene Sanctuary

A génrezervátum a növények számára védett hely. A bioszféra-rezervátumok és a nemzeti parkok egyaránt ide tartoznak. A meghalayai Garo-hegyekben India létrehozta első génrezervátumát a vadon élő citrusfélék rokonai számára. Erőfeszítéseket tesznek banán-, cukornád-, rizs- és mangógénrezervátumok létrehozására is.

5. Közösségi tartalékok

Ez egyfajta védett terület, amelyet a 2002-es vadvédelmi törvénymódosítási törvény hozott létre, hogy jogi védelmet nyújtson azoknak a közösségeknek vagy magántulajdonban lévő rezervátumoknak, amelyek nem nemzeti parkok vagy vadmenedékek.

6. Szent ligetek

A szent ligetek olyan erdőterületek, ahol minden fát és állatvilágot tisztelnek és teljes védelmet kapnak.

Ex-situ természetvédelmi példák

Néhány példa az ex-situ megőrzésre

1. Nemzeti parkok

Ezek a kormány által fenntartott védett területek. A Nemzeti parkok a határok egyértelműen meghatározottak. Az emberi tevékenységek, mint például a legeltetés, fakitermelés, és a termesztés általában korlátozott a parkon belül. A nemzeti parkokat látogathatják a turisták, akik szeretnék látni az állatokat.

2. Vadrezervátumok

A nemzeti parkok kisebbek, mint a vadrezervátumok. Előfordulhat, hogy nincsenek külön határok, így az állatok szabadon utazhatnak anélkül, hogy egy bizonyos helyre kényszerítenék őket. Az emberi tevékenység ezeken a területeken megengedett, amennyiben az nem akadályozza a természetvédelmi projektet. A vadrezervátumok nyitva állnak a látogatók előtt. Az állatrezervátumok utalhatnak olyan helyekre is, amelyeket egyes régiókban elhagyott vagy beteg állatok rehabilitációjára használnak. A vadrezervátumokkal ellentétben, amelyeknek nincs fizikai határa, ezek a szentélyek zárt területek.

3. Bioszféra-rezervátumok

A bioszféra rezervátum egy hatalmas terület, ahol állat- és növényfajok védettek. Ezenkívül ezek a területek védik az őshonos emberi közösségeket. Ezeknek a projekteknek a száma kisebb, de nagyobb befolyásuk van természetvédelmi erőfeszítéseinkre. Mivel a bioszféra-rezervátumok idealizálják a növények, állatok és emberek közötti kapcsolatot, ez a helyzet.

A biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzése kiemelten fontos az emberi túlélés szempontjából

Az in situ megőrzés jelentősége

1. Megóvja a fajt és élőhelyét

Az in situ megőrzés előnye, hogy a teljes ökoszisztémát megőrzi, nem pedig egyetlen fajt. Ennek eredményeként a környezetvédők úgy vélik, hogy ez hatékonyabb. Ön nemcsak a fajok túlélését segíti, hanem az ökoszisztémát is, amelyben virágoznak.

2. Hasznos egy faj nagy populációinak megőrzésében

Az élőlények tenyésztése és fenntartása az otthoni ökoszisztémákon kívül az ex situ védelmi megközelítések példája. Ez előnyös lehet a veszélyeztetett fajok számára. Megakadályozza azonban egy faj hatalmas populációinak virágzását. Ezt a kihívást jobban meg lehet oldani az in situ megőrzéssel. Ezenkívül az in situ megőrzés lehetővé teszi több faj egyidejű megőrzését.

3. Ez egy kevésbé tolakodó módja az erőforrások megőrzésének.

Az állatok spontán módon fejlődhetnek, és érzékenyebbek a természeti veszélyekre, ha eredeti élőhelyükön vannak. Ezek a képességek közé tartozik a ragadozókkal való együttélés és a fenológiai változásokra való gyors reagálás képessége. Előfordulhat, hogy az ex-situ természetvédelmi fajok nem képesek ugyanolyan alkalmazkodni az új környezethez, mint az in situ természetvédelmi fajok. Amikor helyreállnak normál élőhelyükön, hosszú időbe telhet, mire felépülnek.

4. Ez egy olcsó természetvédelmi stratégia.

A kormányok és a természetvédelmi szervezetek költséghatékony módszerek alkalmazására törekednek. Az in situ megőrzés költséghatékonyabb, mert több faj megmentését segíti elő.

Az ex-situ megőrzés jelentősége

1. Védelem a ragadozás és az orvvadászat ellen

Az ex-situ természetvédelmi állatok rendkívül biztonságos környezetben élnek. Lehetséges, hogy a környezetet szándékosan hozták létre, hogy egy természetes ökológiához hasonlítson. Azonban mentes a ragadozóktól és az orvvadászattól.

2. Az élőlények egészségi állapotának nyomon követése egyszerű

Az apró populációk esetében az ex-situ védelmi intézkedések főként életképesek. Ez megkönnyíti az élőlények egészségi állapotának nyomon követését. Ha valamilyen betegség vagy betegség alakul ki az állatfajok között, azt gyorsan kezelni lehet. Ez előnyös az ex-situ természetvédelmi környezetben élő állatok számára. Az in situ természetvédelmi erőfeszítések elsősorban az állat- és növényfajok ragadozásának és orvvadászatának megelőzésére irányulnak. Lehet, hogy az egyén egészségi állapotát nem lehet nyomon követni, de a faj általános egészségi állapotát igen.

3. Szelektív tenyésztés

A tenyésztési programok segíthetnek egy állat- vagy növényfaj minőségének javításában. A szelektív tenyésztés csökkenti a beltenyésztés esélyét, ami miatt egyes in situ természetvédők aggódhatnak. Ez a tenyésztési forma lehetővé teszi az ember számára, hogy beavatkozzon egy szervezet szaporodási folyamatába. A gén- és spermabankok felhasználhatók szaporítóanyag beszerzésére. Ezeket aztán fel lehet használni egy állatfaj mesterséges megtermékenyítésére.

4. Természeti katasztrófa esetén az állatok megmenthetők

A természeti katasztrófák képesek elpusztítani a létfontosságú szervezeteket a katasztrófa sújtotta területeken. Lehetséges, hogy az in situ természetvédelmi kezdeményezések nem tudják gyorsan elindítani a mentési műveleteket. Másrészt az ex-situ természetvédelmi területek jobban felkészültek a természeti katasztrófák kezelésére.

5. A veszélyeztetett állatok tenyésztésével növelhető a populáció

A veszélyeztetett állatok populációja rendkívül kicsi világszerte. Kívánatos a védett területeken a fajok megőrzése, ha azok a kihalás szélén állnak. Az ex-situ természetvédelem ezért kiválóan alkalmas az ilyen, kihalás szélén álló állatok számára. A faj újratelepítéséhez a 2018-ban elpusztult utolsó fehér orrszarvú, Szudán tojásait használják fel.

6. Kutatás egy állat- vagy növényfaj megértésére

Az ex-situ védelmi technikák hasznosak ahhoz, hogy a kutatók az állatfajokat alaposabban megfigyelhessék. Más esetekben, ahol engedélyezik az állatok barangolását, ez nagyobb kihívást jelenthet.

Példák a biológiai sokféleség ex-situ és in situ megőrzésére – GYIK

Melyek az in situ megőrzési módszerek?

Az in-situ megőrzés módszere a fajok és természetes élőhelyeik védelme, hogy azok természetes állapotukban fennmaradhassanak. Ez egy élő szervezet megőrzése a természetes környezetében, és ez az egyetlen olyan természetvédelmi mód, amely lehetővé teszi a fajok további fejlődését és alkalmazkodását. Az in situ megőrzés elsődleges előnye, hogy a fajok és élőhelyek nem sérülnek. Bioszféra rezervátumok, nemzeti parkok, vadrezervátumok, a biológiai sokféleség gócpontjai, a génrezervátumok és a szent ligetek példái az in situ megőrzési módszereknek.

Melyek az ex-situ megőrzési módszerek?

krioprezervációját

A magvak, pollen, szövet vagy embriók folyékony nitrogénben való tárolását növényi mélyhűtésnek nevezik. Összehasonlítva az összes többi ex situ konzervációs módszerrel, ez a módszer lehetővé teszi az anyag szinte végtelen tárolását anélkül, hogy jóval hosszabb ideig romolna.

Seed Banking

A magokat szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú környezetben tartják. Az ortodox magvakkal rendelkező taxonok esetében, amelyek tolerálják a kiszáradást, ezt a megközelítést alkalmazzák. A vetőmagbankok sokféle tárolási lehetőséget kínálnak, a lezárt dobozoktól kezdve a klímaszabályozott fagyasztószekrényekig vagy páncélszekrényekig.

Field Gene Banking

A vadon élő, mezőgazdasági vagy erdészeti növények genetikai változatosságának megőrzésére nagyszabású szabadtéri telepítést alkalmaznak. A szántóföldi génbankok jellemzően olyan fajokat őriznek meg, amelyeket nehéz vagy lehetetlen a magbankokban megőrizni. Más ex-situ eljárások is alkalmazhatók a szántóföldi génbankban tartott fajok utódainak tenyésztésére és szelekciójára.

Termesztési gyűjtemények

Növények kertészetileg gondozott környezetben, például botanikus kertben vagy arborétában. A növényeket a szabadföldi génbankhoz hasonlítható természetes környezetben tartják, de a gyűjtemények genetikailag gyakran nem olyan változatosak vagy hatalmasak.

Inter Situ

A növényeket kertészek gondozzák, de a környezetet a lehető legközelebb tartják a természethez. Ez történhet visszaállított vagy félig természetes körülmények között. Ezt a módszert leggyakrabban nem gyakori taxonok esetében alkalmazzák, vagy olyan helyeken, ahol az élőhely jelentősen károsodott.

Szövettenyésztés (tárolás és szaporítás)

A szomatikus szövetek in vitro tárolása rövid ideig lehetséges. Ezt fény- és hőmérséklet-szabályozott környezetben végzik, amely szabályozza a sejtfejlődést. A szövettenyészetet főként vegetatív szövetek vagy éretlen magvak klonális növekedésére használják ex-situ megőrzési stratégiaként.

ajánlások

• A biodiverzitás hotspotjai a világon
  .
• A világ 20 legjobb műanyagszennyező szervezete
  .
• 24 A frakkolás hatásai az egészségre és a környezetre
  .
•  8 A szárazság hatásai a környezetre
  .
• 15 Az erdőtüzek pozitív és negatív hatásai
  .
• 10. A földcsuszamlás pozitív és negatív hatásai