12 A peszticidek környezeti hatásai

A peszticidek veszélyes vegyi anyagokból készülnek és azok szántóföldön permetezték, hogy távol tartsák a nemkívánatos kártevőket, beleértve a gyomokat, gombákat, rovarokat és rágcsálókat. Vegyi termékek széles skáláját foglalják magukban, beleértve a gombaölőket, rovarirtókat és herbicideket.

Bár a peszticidek kulcsfontosságúak a világ népességének élelmezéséhez elegendő élelmiszer előállításában, mivel képesek növelni a terméshozamot, a rovarirtó szerek 98%-a és a gyomirtó szerek 95%-a nem éri el a kitűzött célt.

Inkább a nagyobb környezet részévé válnak, a környezet egyikévé a mezőgazdasági szennyezés számos forrása és fajtája amelyek katasztrofális hatással lehetnek a bolygóra.

Amikor a peszticidek kiszivárognak a tárolótartályokból, kifolynak a szántóföldekről, és nem megfelelően ártalmatlanítják őket, különösen felülről permetezve, gyorsan szennyezhetik a levegőt, a talajt és a vizet.

A peszticidek környezeti hatásai

• Víz
• Talajvíz
• Talaj
• Telephelyek (Plants)
• Levegő
• Méh
• Állatok
• kétéltűek
• Madarak
• Vízi Élet
• Peszticid rezisztencia
• Pest Újjáéledése

1. Víz

A peszticidek különféle csatornákon keresztül juthatnak patakokba, folyókba, tavakba, tározókba, part menti vizekbe és a föld alatti készletekbe: átszivároghatnak a talajon, behatolhatnak a vízi utakba. mezőgazdasági lefolyás heves esőzések után túlsodródnak azon a területen, ahol kipermetezték, vagy kiszóródnak az alkalmazás, tárolás és szállítás során.

Nemcsak a vízi élővilágot károsíthatja, hanem az emberi ivóvizet is beszennyezheti.

2. Talajvíz

Sokáig úgy gondolták, hogy a természetes szűrés, amely akkor következik be, amikor a víz lassan áthalad a sziklaalakzatokon, homokon, kavicson és talajon, elegendő a szennyeződések eltávolításához, mielőtt azok elérnék a talajvizet.

Napjainkban számos szennyező anyagot, köztük bizonyos növényvédő szereket találtak a talajvízben. Tanulmányok szerint az újratöltés a szennyeződéseket a víztartókba szállíthatja. Ráadásul nyilvánvalóvá válik, hogy a feltöltővíz szennyezése emberi tevékenység eredménye lehet.

Nem minden talajvíz van kitéve egyforma kockázatnak a növényvédőszer-szennyezés szempontjából. Minél alacsonyabban van a talajvízszint a talaj felszíne alatt, annál kevésbé valószínű, hogy a talajvízbe kerüljenek a szennyező anyagok.

A sekély víztartóhoz képest a mély víztartó több időt és esélyt kínál a peszticid adszorpciójára, bomlásés egyéb folyamatok.

Egy másik döntő tényező a geológiai rétegek áteresztőképessége a talajvíz és a talaj felszíne között. A víz könnyebben vándorol a talajvízbe olyan esetekben, amikor a talajvízszint feletti anyagok viszonylag durvák, például homok, kavics vagy erősen repedezett kőzetek, mint azokban az esetekben, amikor a rétegek kevésbé áteresztőek, például agyag vagy szilárd kőzet.

Mivel az alapkőzet, például a mészkő könnyen feloldódik, és csatornákat és mélyedéseket képez a föld felszínén, a talajvizet különösen érzékenysé teheti a szennyeződésekkel szemben. Az úgynevezett víznyelők közvetlen csatornaként szolgálhatnak a talajvíz számára a talaj felszínére jutáshoz.

Mivel a víznyelő alját bélelő talaj gyakran vékony, és minimális szűrést tesz lehetővé a bejutó szennyeződések ellen, a víznyelőkbe szivárgó szennyezett víz könnyen bejuthat a talajvízbe.

3. Talaj

A peszticidek célja a növények növekedésének elősegítése, de idővel gátolhatják azt. Ennek az az oka, hogy a bennük lévő vegyszerek csökkenthetik a talaj szervesanyag-tartalmát, ami rontja a talaj nedvességmegtartó képességét és általános minőségét.

A peszticidek használata csökkenti a talaj általános biológiai sokféleségét. Ez nemcsak azonnal károsítja a biodiverzitást, de hosszú ideig megmaradhat az ökoszisztémában, és végül veszélyes szintre emelkedhet, ami a jövőben a terméshozamok csökkenését eredményezi.

A talaj otthont ad a mezőgazdaságban és egyéb felhasználásokban használt növényvédő szerek jelentős részének. A peszticidek ismételt és válogatás nélküli használata súlyosbítja a talajfelhalmozódás problémáját.

Egyes tényezők, mint például a talaj tulajdonságai és mikroflórája, befolyásolják a peszticidek alkalmazását. Ennek eredményeként a peszticidek számos tranzitot, adszorpciót/deszorpciót és degradációs folyamatok.

A peszticidek lebomlása a natív mikroorganizmusokkal és magával a talajjal való kölcsönhatáson keresztül befolyásolja a talaj mikrobiális sokféleségét, anyagcsere-folyamatait és enzimaktivitását.

4. Növények

A talajban található peszticidek gátolják a növények nitrogénmegkötő képességét, ami sok nagy növény növekedéséhez nélkülözhetetlen. Ennek következtében a terméshozam jelentősen csökkenhet. Amikor mérgeket permeteznek a virágzó növényekre, a mézelő méhek – amelyek fontos beporzók – elpusztulnak. Ezenkívül ez csökkenti a termésszaporodást és a beporzást.

5. Levegő

A szél bizonyos mennyiségű növényvédő szert elfúj, mielőtt elérné a kívánt termést. Ezenkívül egy későbbi pillanatban vagy időpontban eltűnhetnek.

Az olyan körülmények, mint a hőmérséklet, a páratartalom és a szél iránya, különböző vegyületek eltérő viselkedését okozhatják, és akár több száz mérföldre is elvihetik őket. Míg egyes vegyületek önmagukban is szennyezők, mások reakcióba léphetnek a levegőben lebegő részecskékkel, és más szennyező anyagokat, például talajközeli ózont termelhetnek.

6. Méh

Noha a peszticidek célja a kártevő növények, állatok és gombák pontos megcélzása, más fajok gyakran kereszttűzbe kerülnek.

A méhpopuláció ennek egyik jól ismert példája, hiszen ma már ismert, hogy a leggyakrabban használt rovarirtó szerek (például a neonikotinoidok) némelyike ​​tartósan károsítja a méhpopulációkat. Mivel a méhek alapvető beporzók, a globális népességcsökkenésükről szóló hírek rendkívül riasztóak a biológiai sokféleség szempontjából világszerte.

7. állatok

A permetezés után az élelmiszerhez tapadt növényvédőszer-maradványok megmérgezhetik az állatokat. Ha egy adott területen peszticideket használnak, megsemmisíthetik azokat a táplálékforrásokat, amelyektől egyes állatok függnek, és mozgásra, étrendjük megváltoztatására vagy éhezésre kényszeríthetik az állatokat.

Ezenkívül a peszticidek biológiailag felhalmozódhatnak azokkal az állatokkal, amelyek növényeket vagy azokkal kezelt rovarokat esznek, megfertőzve ezzel minden táplálékláncot. Például a peszticidekkel szennyezett rovarok és férgek hatással lehetnek a madarakra.

8. Kétéltűek

A kétéltűek a kétéltűek osztályába tartozó tetrapodák, ektoterm állatok. Sokféle élőhelyen élnek; a fajok többsége szárazföldi, édesvízi, vízi, kövületi és fás környezetben található.

A kétéltű populáció világszerte tapasztalható csökkenése aggodalmakat váltott ki a környezettel kapcsolatban. Mivel a kétéltű fajok 7.4%-a erősen veszélyeztetettnek minősül, és legalább 43.2%-uk populációja csökken, e fajok közül sokat a kihalás veszélye fenyeget.

A kétéltű fajok sokfélesége számos ok miatt csökken, de úgy tűnik, hogy a peszticidek a fő okok. A növényvédő szerek kétéltű populációkra gyakorolt ​​hatása növekedhetett az általa okozott változatosabb és melegebb hőmérséklet miatt. klímaváltozás és a a globális felmelegedés.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a békák kettős vízi-földi ciklusa, áteresztő bőre és viszonylag gyenge immunrendszere sebezhetővé teszi őket környezeti szennyező anyagok.

9. Madarak

Bizonyított, hogy a peszticidek használata káros a madarakra. Rachel Carson Silent Spring című könyvében leírja, hogy a peszticidek felhalmozódása számos madárfaj szövetében miként vezetett a kihaláshoz.

A gazdálkodásban használt egyes gombaölő szerek elpusztíthatják a gilisztákat, ami csökkentheti a férgeket felfaló madarak és emlősök számát, de csak enyhén veszélyesek a madarakra és emlősökre. Ezen túlmenően, mivel bizonyos peszticidek szemcsések, a madarak és más vadon élő állatok lenyelhetik a szemcséket, és azt hiszik, hogy élelmiszer-gabonák.

Egy kismadárnak csak néhány peszticid granulátumra van szüksége, hogy megölje. Élőhelyük elpusztításával a gyomirtó szerek potenciálisan veszélyeztethetik a madárpopulációkat.

10. Vízi élővilág

A növényvédő szerekkel szennyezett víz káros lehet a halakra és más vízi élőlényekre. A gyomirtó szerek víztesteken történő alkalmazása a növények elpusztulását, a víz oxigéntartalmának csökkenését és a halak elfojtását eredményezheti.

Egyes peszticidek idővel megváltoztathatják a halak fiziológiáját és viselkedését, ami csökkenti a betegségekkel szembeni immunitást, a ragadozók elkerülésének képtelenségét és a fészek elhagyását, többek között a populáció méretét csökkentő viselkedésbeli változások mellett.

11. Növényvédőszer-rezisztencia

Ha egy termék folyamatosan nem biztosítja a kívánt védekezési szintet, amikor az adott kártevőfajra vonatkozó címkén feltüntetett módon használják, az a rovarpopuláció érzékenységének öröklődő eltolódásaként értelmezhető.

Egy tipikus közösségben a rezisztens egyedek gyakran ritkák, de a vegyszerek gondatlan használata kiirthatja a normál érzékeny populációkat, így a rezisztens egyedek szelektív előnyhöz jutnak, ha peszticidek vannak jelen.

Verseny hiányában a rezisztens egyedek folyamatosan szaporodnak, és idővel átveszik a populáció többségét. Amikor a populáció többségében rezisztencia alakul ki, az inszekticid elveszti hatékonyságát, és a rovarölő szer rezisztencia megnyilvánul.

A peszticidek hatékony használatának napjainkban a legnagyobb akadálya a rezisztencia. Világszerte számos megcélzott kártevőfaj rezisztenciát fejlesztett ki az inszekticidek széleskörű használatának eredményeként.

12. Pest Feltámadás

A kártevők újjáéledését úgy definiálják, mint a kártevőpopuláció gyors, káros számban történő újbóli megjelenését a peszticid kijuttatását követően. A jótékony természetes ellenségeket elpusztító perzisztens és széles spektrumú peszticidek használatát a kártevők újjáéledésének vezető okaként tartják számon.

Néhány tényező azonban összefüggésbe hozható az újjáéledéssel, beleértve a rovarkártevők táplálkozási és szaporodási arányának növekedését, amelyet a szubletális peszticiddózisok alkalmazása okozott, valamint az alkalmankénti kedvező feltételek megteremtését egy elsődleges kártevő eltávolításával, amely lehetővé teszi a másodlagos kártevők számára. a kártevők elsődleges vagy kulcsfontosságú kártevőkké fejlődnek.

A peszticidek hatása a nem célszervezetekre

A peszticidek nem célszervezetekre gyakorolt ​​hatása évtizedek óta világszerte figyelem és aggodalom forrása. Széles körben beszámoltak az alkalmazott peszticidek nem célzott ízeltlábúakra gyakorolt ​​káros hatásairól. Ennek eredményeként a természetes rovarellenfelek, például a parazitoidok és a ragadozók nagymértékben szenvednek a rovarirtó szerektől.

Mivel a természetes ellenségek kulcsfontosságúak a kártevőpopulációk leküzdésében, kihalásuk súlyosbíthatja a kártevők problémáit. A legtöbb esetben extra rovarirtó permetezésre van szükség a megcélzott kártevő leküzdéséhez, természetes ellenfelek hiányában.

Másodlagos kártevő-kitörések akkor fordulhatnak elő, ha bizonyos helyzetekben a kis kártevőket általában irtó természetes ellenségek is érintettek. Természetes ellenségeik mellett a talaj ízeltlábú populációit súlyosan megzavarja a növényvédő szerek mezőgazdasági rendszerekben történő ellenőrizetlen használata.

A talaj táplálékhálózatát gerinctelen állatok alkotják, amelyek közé tartoznak a fonálférgék, a rugófarkúak, az atkák, a mikro ízeltlábúak, a giliszták, a pókok, a rovarok és más mikroszkopikus méretű állatok, amelyek elősegítik a szerves vegyületek, például levelek, trágya, növényi maradványok, stb. .

Szükségesek a szerves anyagok átalakulásához, mineralizációjához és a talaj szerkezetének megőrzéséhez. Ezért a fent említett talaj ízeltlábúakra kifejtett peszticidhatások káros hatással vannak több táplálékháló-kapcsolatra.

Következtetés

Bár a peszticidek eredeti felhasználása a mezőgazdasági termelés növelésére és a fertőző betegségek megelőzésére irányult, ezeket az előnyöket felülmúlták a növényvédő szerek használatának negatív hatásai.

Mivel a peszticidek perzisztensek, akkora hatást gyakoroltak az ökoszisztémánkra, hogy feljebb jutottak a táplálékláncban, és magasabb trofikus szintekig jutottak, beleértve az emberek és más nagy emlősök étrendjét is. A szennyezett élelmiszer, víz vagy levegő lenyelése mára összefüggésbe hozható számos akut és krónikus betegség kialakulásával az emberekben.

Ez az a pillanat, amikor a növényvédő szerek helyes használata elengedhetetlen környezetünk és az esetleges egészségügyi kockázatok megóvásához.

Az alkalmazott peszticid kezelések mennyisége és gyakorisága csökkenthető alternatív növényvédelmi stratégiák alkalmazásával, mint például az integrált növényvédelem (IPM), amely számos védekezési technikát integrál, mint például a kultúra elleni védekezést, a rezisztens genotípusok használatát, a fizikai és mechanikai védekezést, valamint az óvatos vegyszerhasználatot.

 Ezenkívül az olyan élvonalbeli technikák, mint a biotechnológia és a nanotechnológia, megkönnyíthetik a kevesebb mellékhatással vagy rezisztens genotípussal rendelkező gyomirtó szerek előállítását.

A peszticidek környezetünkre gyakorolt ​​káros hatásainak csökkentésére a válasz a közösségfejlesztésben és számos bővítési programban rejlik, amelyek tájékoztathatják és ösztönözhetik a gazdálkodókat a legmodernebb IPM-taktika alkalmazására.

ajánlások

• 13 Az ipari mezőgazdaság környezeti hatásai
  .
• 10 A fenntartható mezőgazdaság problémái és hatásai a mezőgazdaságra
  .
• A mezőgazdaság 10 legnegatívabb hatása a környezetre
  .
• 10 A mezőgazdaság pozitív hatásai a környezetre
  .
• 14 A fenntartható mezőgazdaság fő jelentősége