A mezőgazdasági iparban a természetvédelem minden idők legmagasabb szintjét érte el az elmúlt években, és jelentős erőfeszítéseket tettek a gazdálkodás környezetre gyakorolt hatásának korlátozására. Ezek az erőfeszítések magukban foglalják az ökológiai gazdálkodás és a biodinamikus gazdálkodás felkarolását, valamint olyan talajművelési gyakorlatok megvalósítását, mint például a természetvédelmi gazdálkodás, amelyet „nem művelésnek” is neveznek.
Ha egy környezetbarátabb gazdálkodási módot szeretne megvizsgálni, az alábbiakban bemutatjuk a természetvédelmi talajművelést, valamint annak előnyeit és hátrányait.
Mi az a természetvédelmi talajművelés?
A megművelt földterület kialakításához hozzátartozik a talajművelés, amely a mezőgazdasági ipar alapvető eleme. A konzerváló talajművelés vagy a „nem szántó gazdálkodás” egy olyan talajművelési módszer, amely a tavalyi növények (például kukoricaszár vagy búzahéj) maradványait a következő évi növények ültetése előtt, alatt és után a földeken hagyja. Ez egy népszerű módszer a gazdálkodók számára, akik természetesebb megközelítést szeretnének alkalmazni az iparban.
Ez a talajművelési forma különösen hasznos a talajeróziónak kitett területeken. Egyes területeken, ahol ez a probléma elterjedt, elterjedtebbé vált, mint a szántóföldön végzett egyéb talajművelési formák. A konzerváló talajművelési módszerek közé tartozik az alapművelés, a szalagművelés, a gerincművelés és a talajtakarás.
- A talajművelés nélküli gazdálkodás az a módszer, amikor az ültetési időszak előtt, alatt és után mulcsot vagy növényi maradványokat hagynak a talaj felszínén. A talajbolygatás minimálisra csökken, és sok gazdálkodó a közvetlen talajművelést szervesebb megközelítéssel, például természetes gyomirtókkal és műtrágyákkal kombinálja.
- A csíkos művelés olyan rendszer, amelyben a maradékmentes talajcsíkokat az ültetés előtt megművelik, olyan eszközzel, mint a műtrágya befecskendező szár. Az ültetés előtt vagy alatt megtisztítják őket minden maradványtól, és melegítési és szárítási célokat szolgálnak. A magokat közvetlenül a meglazított talajba ültetik. Ismeretes, hogy segít a talajeróziós problémákban.
- A hegygerinc-művelés egy olyan módszer, amely a tavalyi növények termesztése során épített gerincekre fejbőrözést és ültetést foglal magában. Ez magában foglalja a gyomirtó vagy műtrágya használatát de a gazdálkodók gyakran választanak bio opciót. A legtöbb gyom és műtrágya a sor közepére kerül, tiszta és sima felülettel, ahol a növények gyökeret verhetnek.
- A talajtakarásos talajművelés a talajtakarás nélküli gazdálkodáshoz hasonló módszer, mely szerint az elővetemények maradványait az ültetés előtt, alatt és után a talaj felszínén hagyják. Az egyik különbség az maximális mennyiségű talajtakaró marad a felületen a maximális nedvesség fenntartása és a talaj hőmérsékletének szabályozása a jó terméshozam érdekében.
A kímélő talajművelés előnyei és hátrányai
Most, hogy tudja, mi a természetvédelmi talajművelés, eldöntheti, hogy megfelelő-e az Ön számára. Mielőtt bármilyen döntést hozna a gazdálkodási módok megváltoztatásával kapcsolatban, figyelembe kell vennie saját gazdálkodási igényeit. Az alábbiakban felvázoljuk a konzerváló talajművelés előnyeit.
- A talajerózió csökken: A természetkímélő talajművelés, például a talajművelés nélküli gazdálkodás egyik fő előnye az, hogy csökken a talajerózió. A talajerózió komoly probléma, amellyel a gazdálkodók szembesülnek, és a konzerváló talajművelés segít megőrizni a talaj szerkezetét azáltal, hogy kevés vagy egyáltalán nem használ művelési technikákat.
- Vízvédelem: Mivel a konzerváló talajművelési módszerek nem távolítják el, hanem maradványokat hagynak a talajban, csökken a talajnedvesség elpárolgása, és a talaj több vizet képes felvenni. Ez segít a gazdáknak abban, hogy viszonylag alacsonyan tartsák a növények öntözésére használt víz mennyiségét. Az öntözővíz mennyiségét és az esővíz beszivárgását is növelik.
- A jótékony rovarok és szaporodnak a talaj mikrobái: A talaj termékenységének növekedésével az általános talajökológia egészsége is javul. Csökkentett zavarás esetén általában megszaporodnak a hasznos rovarok és a talajmikrobák. Ez elősegíti az egészséges környezet alapját a vadon élő állatok széles skálája számára, valamint a szükséges tápanyagokat a talajban.
- Csökkentett üzemanyag- és berendezésköltségek: Azon gazdálkodóknak, akik nem művelnek vagy konzerváló talajművelést folytatnak, nem kell olyan gyakran használniuk a gépeiket, ami azt jelenti, hogy megtakarítják az üzemanyagköltséget és a berendezés javítási költségeit. A mezőgazdasági felszerelések is hosszabb ideig tartanak, mivel nem használják napi rendszerességgel.
- Nem minden talajtípushoz illik: Előfordulhat, hogy bizonyos talajtípusokon a természetvédő talajművelés nem sikeres, ezért érdemes megvizsgálni, hogy az Ön talajtípusa és éghajlata alkalmas-e erre a gazdálkodási módra. Úgy találhatja, hogy ideális az Ön talajához és területéhez, de ha nem, akkor fontolóra kell vennie más biogazdálkodási módszereket.
- A gombás betegségek lehetőségei: Mivel a növényi maradványok nem épülnek be teljesen a talajba, fennáll annak a veszélye, hogy a növények elkapják a gombás betegségeket. Ennek legáltalánosabb megoldása az azonos betegségekre nem fogékony növények vetésforgója. Ez azonban nehéz lehet azoknak a gazdáknak, akik a monokultúrát részesítik előnyben.
Miután mérlegelte a természetkímélő talajművelés előnyeit és hátrányait, eldöntheti, hogy megfelelő-e az Ön gazdaságának. Azok számára, akik környezetbarátabb gazdálkodást szeretnének alkalmazni, ez ideális megoldás a hagyományos talajműveléshez, amely károsíthatja a talajt és számtalan egyéb környezeti problémát okozhat.
